Építs papírszámlás kereskedési rendszert, ahol a modell csak elemez

A szerző háromrétegű felépítést ír le. Az elemző (Claude Opus 5.5) híreket és cégbejelentéseket olvas, és rögzített sémájú tézist ad: irány, stopszint, mi cáfolná az ötletet, és milyen forrásokra épül. A kockázatkezelő réteg sima Python-kód: pozíciólimitet, kereskedésenkénti kockázatot, napi veszteségkorlátot és engedélyezett szimbólumlistát alkalmaz, és ez dönti el, lesz-e kötés és mekkora. A végrehajtó az Alpaca papírszámláján adja fel a megbízást, a stop megbízással együtt. Napló rögzít minden döntést, az elutasítottakat is, egy vészleállító pedig egy lépésben mindent lezár.

Útmutató, nem beszámoló: a szerző nem közöl saját, lefuttatott eredményt, ezért a leírt módszer működését nem tudjuk igazolni. Nincs futó rendszer, valós kötés, napló vagy hozam; a cikkben szereplő 100 000 dolláros számla csak méretezési példa.

Kockázati figyelmeztetés: ez nem befektetési tanács. Automatizált stratégia is lehet veszteséges, és a cikk sem közöl hozamot, ezért bármit csak papírszámlán, hamis pénzzel, hetekig érdemes tesztelni, mielőtt valódi pénz kerülne bele. A szerző két biztonsági elvet emel ki: a modell soha nem méretez és nem ad fel megbízást, a hírekből érkező szöveget pedig megbízhatatlan bemenetként kell kezelni, mert rejtett utasítást tartalmazhat. Ezt véletlen azonosítóval ellátott címkékkel és egy rendszerprompt-utasítással kezeli, de hangsúlyozza, hogy az igazi védelem az, hogy a megbízás a kódnál marad. Az első szakaszra azt javasolja, hogy a jóváhagyott kötések előbb egy függő fájlba kerüljenek kézi átnézésre. A szerző csak követésre hív, fizetős terméket nem ajánl.